Velős pirítós
„De most már éppen itt van az ideje a velős csonttal való foglalkozásnak, mert még kihűlne az a sok haszontalan beszédben. A vendég tehát balkezére csavarta a szalvétát, ebben megmarkolta a csontot, majd felemelte jobb kezét és kétszer-háromszor egymásután a balkarjára csapott, mire a derék csont kiadta derék tartalmát.
Az ilyen napvilágra került velőt gyorsan szokás elfogyasztani. A vendég dolgozott is a pirított kenyérszeletekkel, a sótartóval, paprikatartóval, de bármilyen nagy darabokat is vett a szájába, szemét most már állandóan a kopasz kis pincérre függesztette. (Privát úr megállapította magában, hogy a velő meglehetős nehéz étel, azért adják a kocsmárosok déli időben, hogy az embernek legyen ideje megemészteni. Aki esti étkezéshez fogyaszt velőt, annak múlhatatlanul boszorkány-nyomása lesz; míg a velő élvezete délután csak múló bágyadtságot okoz.)”
Krúdy Gyula: Szindbád
krudy-siofok.hu
Hozzávalók: fejenként 1 velős csont,2szelet kenyér,só,bors,piros paprika
Elkészítés: A kenyereket megpirítjuk ,a csontból kirázzuk a velőt (konyha ruhával fogjuk meg ha meleg),kenyérre kenjük,sózzuk,borsozzuk,paprikázzuk.