A horgászat, mint életforma.

Anyai nagyapám szerettette meg velem a horgászatot,és az első hal megfogására úgy emlékszem mintha tegnap történt volna. Egy vízparti üdülőbe (MNB) engedtek be bennünket, nagyapám előzőleg vágott két jókora mogyorófa vesszőt, damilja volt ,egyszerű borosüveg dugójából és libatollból készült az úszó,egy ötös anya volt a súly és rendes horog nem lévén,egy gombostűt hajlított meg,és arra került a giliszta.

A Balaton vize kristálytiszta volt, simán leláttunk a fenékre. A partvédelmi kövek az idők során becsúsztak a vízbe, kitűnő búvóhelyet biztosítva ezzel a sügereknek. Bebújtak a kövek alá és onnan „támadtak”. Nagyapám bedobta a „horgot „ a sügér rendkívül falánk ragadozó lévén kisvártatva elkapta a felkínált gilisztát ,de ebből már nem sokat láttam,mert nagyapám instrukcióit követve hatalmasat rántottam a boton,és a következő pillanatban a szerencsétlen sügér mintegy tíz métert repülve megpihent a frissen nyírt fűben.

Azóta közel ötven év telt el ,de a horgászat iránti szeretetem és alázatom azóta is töretlen. Az élet produkált számomra sok váratlan fordulatot,de a horgászat mindig biztos pont maradt. Sajnálatos betegségem miatt egy időre nem voltam „partközelben”, de a huszonöt éves érettségi találkozó áttörést hozott. Itt találkoztam Tóth Karcsival,aki elvitt magával az Ő általa meghorgászott Kunsági-csatornára.

Balatoni ember lévén nehezen barátkoztam meg a „folyóvízzel”,de ez nem is lényeges. Sokkal inkább fontos az ,hogy Karcsival az óta is együtt járjuk a horgászvizeket,és ezt az alkalmat ragadom meg (nem tudom,hogy ez az írás valaha a kezébe kerül e  egyáltalán),hogy megköszönjem  önzetlenségét, és áldozatvállalását,hogy hosszú éveken keresztül elvitt horgászni , és végül is a horgászat mellett megismertük egymás családját,és megosztottuk egymással a sikereket és a kudarcokat egyaránt.

Közben megszerettem a Kunsági-csatornát , a maga szeszélyességével ,kiszámíthatatlanságával együtt. Rengeteg élménnyel lettünk gazdagabbak , sok szép hal vesztett rajta,hogy találkozott velünk.

A hajnali kávék, a tábori körülmények között elkészített lecsók és gulyások  is hozzá tartoztak a horgász kirándulásokhoz,hogy a gasztronómiát se felejtsük el teljesen. Általában 2-3 éjszakát töltünk a „csatornán”,teljes összhangban. Éjszaka én figyelem a botokat,és ha esemény van riasztom Karcsit aki,egy ugrással a kocsiból a parton terem,és kezdődhet a küzdelem,amiből általában nem a halak kerülnek ki győztesen.

Van úgy,hogy napokig egy teremtett lélek nem jár arra,csak az őzek járnak le inni a vízre,egy-két mezei nyúl,és a gazdag madárvilág az összes társaságunk. Ha a horgászszerencse el is pártol tőlünk néha, a természet kézzel fogható közelsége,a nyugalom mindenért kárpótol.

41 fok árnyékban

Van aki éber.........!

Van aki kevésbé!

A Kunsági-öntöző csatorna.

Oldal: A horgászat mint életforma I.
Gasztronómia - © 2008 - 2024 - szalaydenes.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat